Bútor asztalos képzés

Bútorasztalos képzés szakközépiskolában és tanfolyamokon (OKJ-képzés, felnőttképzés) egyaránt folyik. Ezek célja, hogy a hallgatók a különböző faanyagokat, a termékek jellemzőit, szerkezetét, elkészítésük, gyártásuk műveleti sorrendjét, a fa megmunkálásának gépi technológiáit jól ismerő, korszerű szakmai és gyakorlati felkészültségű szakemberekké váljanak. A bútorasztalos munkája közben végigkíséri a fa útját a nyers fűrészárutól a véglegesen kidolgozott termékig. A bútorasztalos szak elvégzése azoknak ajánlott, akik szorgalmas, kétkezi munkával jól jövedelmező pályát szeretnének választani.

Mit kell tanulni a bútorasztalos szakképzés során?

Az alap középiskolai tantárgyak mellett a következő ismereteket sajátítják el a
tanulók.

Elmélet:

• szakrajz
• technológia
• termelési berendezések
• anyagismeret
• a biztonságos munkavégzés feladatai
• tervezési, szervezési feladatok

Gyakorlat:

• a fa kézi megmunkálása
• biztonság és egészségvédelem a munkáknál, tűzvédelem
• alapvető szerelési feladatok
• a fa alkatrészek szerkezeti egyesítésének lényege (egyesítés fém és fa kötőelemekkel, ragasztással, keretkötések, valamint a keretsarok kötései)
• a fa előkészítése
• favédelem
• a fa gépi megmunkálása
• munkabiztonság és munkahigiénia
• bútorgyártás, vegyes faipari termékek, tömegcikkek gyártása
• épületasztalos termékek (faburkolatok és mennyezetburkolatok készítése, faanyagú válaszfalak készítése, ajtó- és ablakkészítés alapjai)
A gyakorlatot a szakközépiskolák többsége saját, korszerűen felszerelt tanműhelyeiben, vagy gazdálkodó szervezetek tanműhelyeiben biztosítja, a velük kötött megállapodás alapján.
A szakképesítés OKJ-száma: 33 543 01 1000 00 00

Rész-szakképesítések:

• asztalosipari szerelő – OKJ-száma: 33 543 01 0100 21 01
• fa- és bútoripari gépkezelő – OKJ-száma: 33 543 01 0100 31 01
• faesztergályos – OKJ-száma: 33 543 01 0100 21 02
• fatermék gyártó – OKJ-száma: 33 543 01 0100 31 02

Ráépülés: műbútorasztalos – OKJ száma: 33 543 01 0001 33 01

Az elméleti és gyakorlati oktatás aránya 30 / 70 százalék.

Szakmai követelménymodul az Országos Képzési Jegyzékben szereplő

adatok alapján:

• a biztonságos munkavégzés feladatai

– munkabiztonsági szabályok, rendeletek ismerete
– munkáltatók és munkavállalók jogai és kötelességei
– elsősegélynyújtás, tűzvédelem, érintésvédelmi szabályok, előírások
– környezetvédelmi és faipari hulladék kezelésének előírásai
– faipari termékek készítésének általános követelményei, a munkavégzés feltételei
– géptani alapfogalmak
– kéziszerszámok, kézi kisgépek használatának módjai
– a faipari alapgépek felépítése, szerszámai és beállítása,
kezelésének szabályai és biztonságtechnikai előírásai
• gyártáselőkészítési és minőségellenőrzési feladatok
– műszaki rajzi alapismeretek, gyártási utasítások értelmezése
– ábrázolási módok
– faipari műszaki dokumentációk tartalma, szerepe, rendeltetése
– alap- és segédanyagokkal kapcsolatos szabványok, szakmai számítások
– a faanyag alakváltozásai, műszaki tulajdonságai
– hazai fafajták ismerete, megmunkálhatósága
– faanyagok kezelése, szárítása, tárolása, minősítése, szabványok
használata
– a javítási munkák végzésének általános követelményei

• a munkakörrel, munkavégzéssel kapcsolatos feladatok
– a vállalkozás indításával, működésével kapcsolatos műszaki, jogi
és pénzügyi szabályok, adózási törvények ismerete
– adminisztrációs feladatok, könyve lési módok, a szállítólevek és a számlák kiállításának szabályai
– kalkulációs számítások
– szerződéskötés szabályai, termékforgalmazás, garancia szabályai

• alapvető tömörfa-megmunkálási feladatok

– gyártási utasítások értelmezése
– faipari alapgépek (fűrészgépek, gyalugépek, marógépek, fúrógépek, faesztergagépek, csiszológépek) kezelése, védőberendezések használata
– forgácsolással kapcsolatos számítások
– szerszámok jellemzői, szerszámcsere, szerszám-karbantartási feladatok
– csiszolóanyagok ismerete
– faipari ragasztóanyagok, a fa ragasztásának technológiája
– megmunkálási ráhagyások, anyagkihozatal számítások
• tervezési, szervezési feladatok

épületasztalos-ipari alapismeretek

bútoripari tervezés, formatervezés

a műszaki dokumentáció formai, tartalmi elemeinek ismerete

önálló formai-, csomópont-kijelölő-, csomóponti és alkatrészrajzok készítése

műszaki leírások és kalkuláció készítése

gyártáselőkészítési, -technológiai, -szervezési ismeretek
anyaggazdálkodás, költségszámítás, minőségellenőrzés
• alapvető szerelési feladatok
– a kéziszerszámok, kézi kisgépek használatának gyakorlata
– összeállítási feladatok megszervezése
– enyvek, ragasztók, tapaszok, pórustömítők, különleges tömítőanyagok, felület-előkészítésre használt vegyi anyagok,
csiszolóanyagok felhasználása
– csiszológépek, pneumatikus kézi kisgépek, kézi szorítóeszközök, keretprések, korpuszprések használata
– helyszíni szerelési műveletek ismerete, rögzítéstechnikai alapismeretek
– termék gyártástechnológiai leírások értelmezése
– vasalatok, szerelvények, szerelés anyagainak ismerete, használata
• furnérozott és laminált lapok alkatrészgyártási, szerelési és felületkezelési feladatai
– szabástérkép, darabjegyzék készítése, használata
– sík- és téridomokkal, lapanyagokkal, ragasztással kapcsolatos számítások
– furnérok előállítása, tulajdonságai, felhasználása
– ragasztó, furnérozó és présgépek, lap- és élmegmunkáló gépek használata
– ragasztási technológiák és furnérozási technológiák ismerete
– préseléssel és felületkezeléssel kapcsolatos üzemeltetési feladatok ismerete
– a pácolás, felületkezelés anyagai
– furnérozott felületek kézi és gépi technológiával történő
pácolásának, felületkezelésének technikai elsajátítása
– vasalatok, zárak, szerelvények kiválasztása, valamint vasalat- és zárhelyek kialakításának ismerete
– lapok szerelése, szerkezet-összeépítés, megmunkáló központok
kezelése
– adatátviteli feladatok számítógépről CNC-re történő alkalmazása
– késztermékek átadása, hibák javítása, karbantartási tervek és
útmutatók összeállítása
– gépek kezelési útmutatójának elkészítése
• bútorasztalos termékek gyártási feladatai
– jellemző bútorstílusok, bútortípusok ismerete
– bútortípusok rendeltetése, formai, szerkezeti kialakításának
lehetőségei
– bútoripari szabványok alkalmazása
– fa- és egyéb anyagok kombinációs lehetőségeinek alkalmazása a
bútorgyártásban
– egyéb kiegészítő anyagok tulajdonságainak ismerete
– minőség-ellenőrzés és nagyüzemi gyártás (sorozatgyártás)
feladatainak elsajátítása
– használati- kezelési útmutatók összeállítása
• vegyes faipari termékek, tömegcikkek gyártása
– forma- illetve szabásterv, alkatrészrajzok és csomóponti rajzok,
valamint műszaki leírás készítése
– a fa esztergályozásának technológiája
– költségszámítási feladatok
– gyártási utasítások értelmezése, használata
Tanfolyami képzésnél a képző intézetek igény esetén üzemi vagy műhelygyakorlat formájában segítik a jelentkezőket a gyakorlat
megszerzésében. Az elméleti és gyakorlati képzés aránya 30 / 70 százalék.

Hol történik a szakképzés?

Szakképzés faipari szakközépiskolákban, valamint felnőttképzés keretében,
OKJ-képzéssel foglalkozó intézményekben folyik.

Milyen iskolai előképzettségre van szükség?

Előfeltétel a 10. iskolai évfolyam elvégzése, illetve a betöltött 16. életév, valamint a szakmához szükséges egészségügyi alkalmasság. Utóbbit általában az iskolák ifjúsági orvosa állapítja meg. A szakközépiskolák csak orientáló beszélgetést tartanak, felvételi vizsgát nem. A felvételi kérelmet az általános iskolai tanulmányi eredmények alapján bírálják el.
A szakképesítés megszerzésére jelentkező, fogyatékossággal élő személyek esetében a szakképzést folytató intézmény vezetője dönt arról, megkezdhetik- e tanulmányaikat. Ehhez figyelembe veszi a fogyatékosság típusának megfelelő érdekképviselet véleményét.

Mennyi ideig tart a bútorasztalos szakképzés?

Iskolarendszeren belül a képzés 2 éves.
Tanfolyami képzésnél az Országos Képzési Jegyzékben szereplő adatok alapján 2000 a maximális óraszám, ugyanakkor a képzéseket indító intézetek ennél kevesebb órában oktatnak. Az elméleti oktatást szombatonként, az alapgyakorlatot pedig 1 hétköznapon szokás tartani.

Milyen költségekkel jár a bútorasztalos képzés, és kapható-e támogatás?

A szakközépiskolákban a képzés térítésmentes.
A tanfolyami díjak évente változnak, ezért az aktuális költségekről a képzést indító intézeteknél kell érdeklődni. 2009-ben például a részvételi díj 220 000
– 290 000 Ft között változott. További költségek lehetnek még:
• vizsgadíj,
• jegyzetköltség,
• gyakorlati díj (tanműhelyi díj).
A képzőhelyek általában lehetővé teszik a jelentkezőknek a
kamatmentes részletfizetést. További kedvezmények lehetnek még:
• First Minute (előjelentkezési) kedvezmény,
• egyösszegű tandíjbefizetés esetén járó kedvezmény,
• egyéni vállalkozóknak és kisvállalkozásoknak szóló kedvezmény.
havi

Mekkora a bútorasztalos képzésbe felvehető létszám?

Szakközépiskoláknál 35 fő körül alakul a képzésbe felvettek száma, az OKJ- képzéseknél pedig a tanfolyamot indító intézet határozza meg ezt. Utóbbiak
általában a tervezett minimális létszámtól függően, folyamatosan indítják a képzéseket.

Milyen karrierlehetősége lesz a bútorasztalos végzettséggel?

A szakma elsajátítása után a szakközépiskola tanulói érettségi bizonyítványt szerezhetnek, majd tudásukat technikus képzéssel gyarapíthatják.
A tanfolyam sikeres elvégzése után a hallgatók államilag elismert
Bútorasztalos OKJ szakmai végzettséget tanúsító bizonyítványt kapnak. Europass (nemzetközi bizonyítvány-kiegészítő) igényelhető.* Az Europassról bővebben az Egyéb információs források című részben lehet olvasni.
A szakképesítéssel kapcsolatos részletes információk megismerhetők a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet honlapjának (www.nive.hu) Szakképzési dokumentumok és Adatbázisok menüpontja alatt, valamint a
Nemzeti Pályaorientációs Portálon (www.eletpalya.afsz.hu).

Bútor asztalos szakma

A bútor asztalos hol végzi a munkáját?

A bútorasztalos szinte teljes munkaidejét a műhelyében vagy egy bútorgyárban tölti. A felmérést, illetve a be- és összeszerelést viszont külső helyszínen végzi, a megrendelő kívánságának megfelelően annak házában, vagy egy irodában, iskolában, továbbá egyéb létesítményekben, intézményekben.

Munkája során kikkel kerül kapcsolatba a bútor asztalos, kikkel van dolga?

A szakember elsősorban a megrendelőkkel kerül közvetlen kapcsolatba.
Emellett együttműködik a munkatársaival, segédeivel, és különböző
szakemberekkel, például a kőművessel. Rendszeres kapcsolatot tart továbbá a nagy-, illetve kiskereskedők megbízottaival, akik forgalmazzák, előgyártják a fűrészárut (lapszabászat, fóliázás ), és a különböző kiegészítő anyagokat, elemeket az iparosoknak.

Milyen fizikai igénybevétellel, megterheléssel jár a munkavégzés?

A bútorasztalos tartós állómunkával járó, kétkezi fizikai munkát végez. Ez megterheli a gerincet és a lábakat. Kezeit és vállait is jelentősen igénybe veszi, amikor emeli, pakolja, megmunkálja a fűrészárut. A faanyag megdolgozása kézi szerszámokkal (pl. fúró, fűrész) nehéz fizikai munka, ami megterheli az ízületeket. A gyárban dolgozóknak a fizikai megterhelés mellett a több műszakos munkarendet is meg kell szokniuk.

Milyen környezeti ártalmakkal, hátrányokkal járhat a szakma gyakorlása?

Elengedhetetlen, hogy a bútorasztalos a szakmájára vonatkozó munka- és egészségvédelmi, balesetelhárítási előírásokat részletesen ismerje, betartsa és betartassa. Használnia kell a védőberendezéseket, tisztában kell lennie a elsősegély-nyújtás szabályaival, be kell tartania a tűzrendészeti előírást, megfelelően és szakszerűen kell használnia a gépeket, szerszámokat.

Baleseti veszélyek:

- kéz-, láb- és szemsérülések,
- emelésből származó ízületi rándulás, elcsúszás,
- áramütés.

Munkaártalmak:

- por- és zajártalom, például forgácsoláskor, gépi fűrészeléskor
- mérgező hatású vegyi anyagok belégzése, például felületkezeléskor
- bőrfertőzés, ekcéma
- lúdtalp, gerincferdülés, visszér – ezek a tartós állómunka következményei
- erős légáramlás, például elszívó használatakor

Milyen egészségügyi követelményeket támaszt ez a szakma?

Elvárják a jó állóképességet, a megfelelő fizikumot és az egyensúlyérzéket. Fontos követelmények a jó (tér)látás, a jó hallás, a végtagok épsége, mivel a munkafolyamatok nagy része balesetveszélyes. Elengedhetetlen a jól mozgatható, erős kéz, a stabil kéztartás szerszámhasználatkor. A tartósan végzett állómunka miatt ép, teherbíró lábak szükségesek a bútorasztalossághoz.

Egészségügyi alkalmasság

Előírt egészségügyi és pályaalkalmassági feltételek

• átlagos testi fejlettség
• megfelelő mozgáskoordináció
• tünetmentes szervi működés
• ép idegrendszer

A foglalkozás gyakorlását kizáró ok

• súlyos fogyatékosság (erős
mozgáskorlátozottság, vakság).
Választhatják ezt a pályát a szemüvegesek és a hallókészülékkel rendelkezők, ha megfelelő és szakszerű módon, hatékonyan képesek munkájuk végzésére.

Milyen egyéb tulajdonságok megléte kedvező ebben a szakmában?

B. Attila magánvállalkozó így válaszol erre a kérdésre: „Nem nevezném tudatosnak e szakma választását, de ezt éreztem hozzám közel állónak, úgy voltam vele, hogy a vas túl hideg, a kő kemény, a fa viszont természetes, barátságos, jó illatú anyag, amit csodálatosan lehet alakítani. Az anyag, a fa, a természet szeretete alapvető tulajdonság kell, hogy legyen egy szakmáját szerető mesterembernél. A mai világban a megrendelők elvárják a kreatív, ötletes, praktikus és egyedi tervezésű bútorokat. A különböző igények szerint formatervezett bútorok hozzáadott értékét az egyedi kézműves munka jelenti, ami bizonyos fokú alkotószabadságot biztosít a szakembernek.”

A bútor asztalos szakmában fontos a megbízható, gyors, pontos munka. A megrendelők elvárják a minőséget, a szakértelmet, a teljes, személyre szabott szolgáltatást. Az önállóság, a türelem, a kézügyesség elősegíti a munka hatékonyságát. Alapvető tulajdonságok a figyelemösszpontosítás, a figyelemmegosztás, az elővigyázatosság az egyes munkafolyamatok megtervezéséhez, átlátásához. A monotónia tűrése is előnyös lehet egy-egy sokat ismétlődő munkafolyamat végzésekor.
A környezet tisztántartása, a gépek karbantartása az igényes és szakszerű
munkavégzés alapja.

Elvárt bútor asztalos szakmai ismeretek:

• faanyagok, segédanyagok, gyártási folyamatok ismerete,
• faipari alapgépek (szalagfűrészgép, körfűrészgép, gyalu- és marógépek stb.), technikai berendezések szakszerű használata,
• stílusismeret, számítástechnikai ismeretek a 3D-s rajzoláshoz,
• a használt anyagokkal, szerszámokkal, eszközökkel és berendezésekkel, valamint a segédberendezésekkel kapcsolatos munka-
és környezetvédelmi, tűzelhárítási és biztonságtechnikai előírások és
eljárások ismerete, valamint alkalmazása,
• ismeret a munkavégzés közben észlelt hibák javításának módszereiről.


Elvárt bútor asztalos szakmai képességek:

• esztétikai érzék, a gyors reagálás készsége,
• kézügyesség, rajzkészség, térlátás,
• szakmai szövegek, rajzok megértése, alkalmazása,
• rátermettség (legyen képes veszély esetén önálló intézkedéseket hozni, adott esetben a veszélyt elhárítani),
• ismerje a szakmában elvárható magatartási követelményeket, például a megbízóval, munká ltatóval, munkatársakkal és a környezettel kapcsolatos emberi, magatartási nor mákat, és munkája során tudja azokat betartani és betartatni.

Milyen tantárgyakban kell jó eredményt elérni bútor asztalos szakmához?

A szakembernek jártasnak kell lennie az alapvető matematikai műveletek elvégzésében. Ismernie kell a felületek, az idő- és anyagszükséglet számításához, illetve a kalkulációkészítéshez szükséges szabályokat, a mérési és számolási módszereket. A kötelező szakmai tárgyakat (ilyenek például a műszaki rajz és az anyagismeret) leginkább a rajz és vizuális nevelés, illetve a technikai ismeretek nevű tantárgyak alapozzák meg. A megfelelő szövegértés fontos a szakmai szövegek, rajzok értelmezéséhez.

Milyen érdeklődési kör a legelőnyösebb a bútor asztalos szakmában?

A bútor asztalos pályára készülő érdeklődjön a természetes alapanyagok, a fafeldolgozási eljárások, a faipari technikai ismeretek iránt. Meghatározó, hogy műszaki beállítottságú legyen, és törekedjen a szakma művelése során használt gépek, berendezések működésének megértésére. Érezzen késztetést a technikai és technológiai fejlődés követésére, az új eljárások megismerésére.

Bútorasztalos bútor

„(…) az asztalosság idilli mesterség, tiszta és ősi céhjegye: egy fakalapács.”

/Kosztolányi Dezső: Asztalos/

A modern bútoripar a kiegyezést követő időszakban, az 1870-es években telepedett meg Magyarországon. Központja a főváros lett: 1895-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tizenkét bútor- és épületasztalos telepet regisztrált. Ugyanakkor jelentősnek számítottak az olyan üzemek is, mint a Szabadkai Faipari Rt., vagy Grünwald István győri bútorgyára.
Az iparág történetében a következő nagy fordulatot az EU-s csatlakozás
hozta. 2004 óta egyre több faipari üzem kezdett környezetvédelmi projektbe, hogy teljes mértékben megfeleljen az EU szabványainak. Ennek hatása a gyári bútorasztalos szakmában is érezhető. A pályázati támogatásokat fejlesztésekre és beruházásokra fordítják. (Az elnyert összegeket például a porszennyezés mérséklésére, az elszívó- és szűrőberendezések korszerűsítésére, hangtompítók beszerelésére, a gőzölés korszerűsítésére, és hasonló célokra fordítják.)

A gyárban dolgozó asztalos általában egy terméken csak egyféle munkafolyamatot végez, például hasító szalagfűrésszel méretre szeleteli a fűrészárut. Az egyes munkadarabok így egymás után kerülnek a különböző munkaműveleteket begyakorolt szakmunkások kezébe, egészen addig, amíg a terméket összeállítják és összeszerelik. Korszerű faipari gépeken, modern technológiával dolgoznak a gyárakban, több műszakban. A nagyüzemek általában olcsóbb, viszonylag minőségi tömegtermékeket gyártanak.

A hazai bútorasztalos vállalkozásoknak egyre erőteljesebb versenyben kell boldogulniuk. Ennek okai többek között:
• fejlett EU-s bútornagyhatalmak piaci hatása (az olasz, spanyol, német
bútorgyárak nagy választékban kínálnak minőségi termékeket),
• a kínai cégek előretörése,

• a lengyel tömegtermékek áradata,
• az egyre szigorodó uniós környezetvédelmi előírások.

A kis- és középvállalkozások, valamint a nagyvállalatok általában hátrányba kerültek külföldi versenytársaikkal szemben. Az uniós csatlakozás óta kedvezőtlenül fejlődött a faipar, és a gazdasági válság is rontott a helyzeten. A szakma termékeinek legnagyobb felvevőpiacát az ipari és lakossági
építkezések, az építőipari, dekoratőri beruházások jelentik. A közösségi
fogyasztás csökkent, hiszen kevesebben újítják fel lakásukat, és kevesebben
építkeznek, vásárolnak bútort. Mindez erőteljesen visszaveti a hazai faipar teljesítményét. Ugyanakkor a fogyasztók elvárásai, termékhasználati-, termékváltási szokásai, valamint a divat hatása új lehetőségeket teremtenek a bútorpiac résztvevőinek. Rövid- és középtávon csak az a vállalat maradhat versenyben, amely jól körülhatárolt piaci területen, tömeggyártásra berendezkedve lesz képes megfelelni az egyéni szükségleteknek. Mindennek megfelelően elterjed a személyre szabott bútorok készítése, valamint a különleges gyártási módszerek alkalmazása. Az elavult technológiát alkalmazó, magas gyártási költséggel dolgozó gyárak helyét a lendületesebben fejlődő kis- és középüzemek veszik át.

B. Attila magánvállalkozó így beszél a bútorasztalos szakmáról:

„Egyre többen látjuk úgy, hogy a kisebb üzemek, magánzók, az egyedi gyártás felé mozdulnak. Mind a kicsikre, mind a nagyokra nehéz évek várnak az élesedő uniós előírások, valamint a magas áfa- és adókötelezettségek miatt. Erős szelektálódás várható. Csak a legerősebbek élik túl a versenyt. Ugyanakkor az import bútor még nagyobb szeletet hasít ki a hazai piacból. Abban tudunk csak reménykedni, hogy fontos érték a megrendelők számára a megbízhatóság, a szakértelem, valamint az egyedi tervezés, amit mi, magánzók igyekszünk biztosítani.”

Bútorasztalos eszközök

A bútorasztalos alapvetően természetes faanyagokkal dolgozik, például bükkel, tölggyel, fenyővel, vagy fahelyettesítő alapanyagokkal (laminált, MDF). A fűrészáru megmunkálásához számos kézi és gépi szerszámmal rendelkezik. Ezeket a szerszámokat különböző csoportba sorolják:

Forgácsolószerszámok:

- fűrészek (daraboló, sarokkivágó, kanyarító, illesztő, fonalfűrész stb.)
- gyaluk (nagyoló, simító, lemezelő, párkány, völgyelő gyalu stb.)
- vésők (lyukvéső, pántvéső, homorúvéső stb.)
- kézi fúrók (szeg, facsiga, központ, hengerfúró stb.)
- ráspolyok, reszelők

Kisegítő bútorasztalos kéziszerszámok:

- furdancsok (pergőfúró, fémfurdancs stb.)
- ütőszerszámok (asztalos kalapács, szegező pisztolyok stb.)
- forgószerszámok (harapófogók, csípőfogók)
- csavarhúzó kisgépek, villáskulcsok

Segédeszközök, berendezések:

- tartó és befogó szerszámok (gyalupad, fűrészláda stb.)
- enyvező és szorítószerkezetek (csavarorsós prés, csavarszorító stb.)
- mérő- és rajzoló eszközök (tolómérce, padmércék stb.)

A bútorasztalos gépi szerszámai:

- szalagfűrész, szabász körfűrész stb.
- egyengető gyalu, többfejes gyalugép stb.
- könnyű marógép, nehéz vagy merev marógép
- kontakt, henger csiszológép
Fontos, hogy a szakember az esetleges baleseti lehetőségeket, veszélyforrásokat megfelelő védőeszközök használatával kerülje el. Ilyen eszközök a következők:
- védőszemüveg, fültok, maszk
- tenyérvédő, sapka, bőrkötény
A bútorasztalosnak védőberendezéseket is kell használnia, így például a
következőket:
- porelszívó berendezés, szellőző- és klímaberendezés (szárításhoz)

Melyek a jellemző feladatok, tevékenységek a bútorasztalos szakmában?

1. A bútorasztalos árajánlatot, üzleti tervet készít, referenciával szolgál a megrendelőnek. Felméri a helyszínt, megtervezi a megrendelő által elképzelt faipari terméket. Beszerzi a megfelelő anyagokat, elvégzi a szükséges előgyártási feladatokat.

A bútorasztalos alapvetően bútorgyártással foglalkozik. A teljesség igénye nélkül a szakmájához tartoznak a következők:
• egyedi bútorok,
• konyha-, iroda-, gyerek-, szoba-, fürdőszobabútor,
• nappali bútor, asztal,
• háztartási eszközök,
• beépített bútorok, gardróbok,
• különféle tároló bútorok, polcok, polcrendszerek készítése.

Bútor készítés

Ezen kívül a bútorasztalos üzletek, raktárak berendezésével is foglalkozik, és egyes belsőépítészeti munkákat (falburkolatok, térelválasztók, pultok stb. kivitelezése) is végezhet. Kisvállalkozóként a bútorasztalos teljes körű szolgáltatást nyújt, tehát a tervezés, az anyagbeszerzés, a gyártás, a szállítás, a helyszíni szerelés egyaránt az ő feladata.

A munka első szakaszában a bútorasztalos helyszíni felmérést végez, majd vázlatot és látványtervet készít. Tárgyal a megrendelővel, anyag- és színmintát egyeztet vele, megbeszéli az ügyféllel az egyedi igényeket, lehetőségeket, különleges kívánságokat. Mindezek ismeretében megtervezi az anyagleírást, a technológiai munkafolyamatot, továbbá ár- és költségkalkulációt készít. Felméri az erőforrásokat, azaz hogy mennyi hely, ember, idő és energia áll rendelkezésre. A bútorasztalos gondoskodik róla, hogy a szükséges munkaerő, valamint anyagok és eszközök rendelkezésre álljanak. Az előgyártáskor beszerzi a megfelelő méretű laminált lapokat, melyeket a lapszabászatban az általa megadott adatok alapján méretre vágnak és (él)fóliáznak. Beszerzi az összeszereléshez szükséges kiegészítő eszközöket, így például a köldökcsapokat, zsanérokat, fogantyúkat, sarokkötéseket stb.

2. A bútorasztalos a műhelyben legyártja és összeállítja a megrendelt terméket. A különböző munkafolyamatokkal a helyes technológiai sorrendben halad, ezekhez a megfelelő kézi és gépi célszerszámokat használja. Feladata ilyenkor az előszerelés is.

A bútorasztalos a munkatermék készítéséhez a követelményeknek, illetve az előírásoknak megfelelő nyersanyagot, a félkészgyártmányokat, a segédanyagokat a technológiai előírásoknak megfelelően kezeli és használja fel. A leszabott, előgyártott fűrészárut körfűrésszel vágja vagy hasítja megfelelő hosszúságúra. Síklapot készít az egyengető gyalugéppel (ez az eszköz arra szolgál, hogy simává tegye az anyag felületet). A legfontosabb szerkezeti alakítást a marógéppel végzi, ezzel szerkeszti meg például a bútorajtó sarokkötését. Ezt követően a faanyagot szakszerűen felületkezelésben részesíti. B. Attila magánvállalkozó a következőket mondja erről:

„ A megfelelő felületkezeléssel nagymértékben fokozhatjuk a termék esztétikai hatását, sőt a legtöbb esetben értékét és minőségét is. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy magasfényű bútor minden esetben értékesebb és jobb minőségű, mint egy selyemfényű vagy dörzsölt felületű bútor, mert például. egyes stílbútorok nem is készülhetnek magasfényezéssel.”

A felület kikészítésekor az anyagot elsőként megcsiszolják – a késztermék megjelenése nagymértékben múlik ezen a műveleten. A felületkezeléssel fejeződik be a fából készített termékek előállítása. Az áru rendeltetésétől függően a felületkezelés jelenthet pácolást, fényezést, lakkozást vagy mázolást. Az eljárás célja, hogy a fa felületét megvédjék a használat közben jelentkező igénybevételtől, valamint a nedvességtől. A módszer egyben arra is szolgálhat, hogy a fa eredeti színét megváltoztassák, nemesebb fajtákat utánozzanak vele. A felületkezelés hasznos ezeken kívül ahhoz, hogy a fa
öregebbnek tűnjék, illetve hogy az azonos fafajból készített alkatrészek
színeltérését kiegyenlítsék vele.
A bútorasztalos a terméket szükség esetén ragasztja, felszereli rá a kiegészítő elemeket, rögzíti az egyéb alkatrészeket, végül kiszárítja. Feladata végzésekor betartja a munka-, tűz- és környezetvédelmi előírásokat.
A teljesség igénye nélkül a következőket csinálhatja még a műhelyben a
szakember egy-egy termék előállításakor:
• faanyagot esztergályoz
• laminált bútoralkatrészeket gyárt
• vágással, gyalulással kialakítja a tömör, illetve lap alkatrészeket a
műhelyrajz alapján
• sík és görbe felületeket furnéroz
• különböző mintákat, díszítőelemeket rak és épít be
• kidolgozza a bútorlapok csapjainak összeillesztési felületeit

3. A bútorasztalos összeállítja a késztermék alkatrészeit, kiegészítő elemeit. Ha a megrendelő igényli, a terméket házhoz szállítja. A helyszínen be-, illetve összeszereli, vagy beépíti a bútort.

Miután kiszárította a bútor készterméket, összeállítja, csomagolja, majd leszállítja azt a megrendelőnek.
Felszereli a bútor kiegészítő elemeket a helyszínen, például:
• a polcokat fémgombokkal rögzíti a szekrénytestbe
• falra rögzíti a bútorelemeket
• szerelvényez, meggyőződik róla, hogy a zsanérok, pántok megfelelően
záródnak, illetve hogy minden alkatrész illeszkedik a szekrénytesthez
• összeszereléskor vízszintbe igazítja a bútort
• rögzíti az egyéb beépítendő alkatrészeket, például a munkalapot vagy a
mosogatótálcát